Bartók Béla halálának évfordulója

2008. szeptember 26..

A Bartók Béla Általános Iskolában Bartók Béla halálának évfordulójára emlékeztünk 2008. szeptember 26-án ünnepi műsor keretében.

A Csilagok csilagok c. népdal közös eléneklése után Papp Bendegúz, a Bartók Iskola volt diákja a zeneszerzőről szóló saját megemlékezését olvasta fel.

Ezt követően három zongoradarabot játszott Dubraviczky Réka (Bartók:"Bánat"), Papp Cseperke (Bartók:"Napkeleten") és Payer Veronika (Bartók:"Ötfokú Hangsor"). Felkészítő tanáruk Jakab Zsuzsa.

A szakközépiskolásokat képviselve Faragó Anna 10. osztályos tanuló klarinétjátékát hallgathatuk: Bartók Béla: Három Csík megyei népdal; zongorán kísérte Farkas Diána tanárnő, felkészítő tanára Szabó Rajczi Katalin.

A nagy zeneszerzőhöz méltó ünnepi mősor a Szózat hangjaival zárult.

Papp Bendegúz megemlékezését itt olvashatják:

Bartók Béla

„És az ő szarvuk ajtón be nem térhet, csak betér az völgyekbe; a karcsú testük gúnyában nem járhat, csak járhat az lombok közt; a lábuk nem lép tűzhely hamujába, csak a puha avarba; a szájuk többé nem iszik pohárból, csak tiszta forrásból.”

Ez az idézet minden zenét szerető magyar ember szívébe belevésődött úgy, ahogy emlékezetünkbe törékeny alkata, átható tekintetű szeme, meg nem alkuvó, szigorú jelleme. A nagyvilág csodálattal tekintett rá, saját nemzete azonban nem bánt vele méltóan. Az élet erőszakos és embertelen hatalmai elől önkéntes számuzetésbe kényszerült. Ma már rajongó szívek ujjongása fogadná itthon, de csak műveivel lehet közöttünk.

Nagyszentmiklós, e soknemzetiségű erdélyi falu, ahonnan származott, kiindulópontja lehet annak a hitvallásnak, melyet egész életében képviselt: megismerni, tanulmányozni más nemzetek népi kultúráját. Legfontosabb életcélja volt a magyar paraszti zene tudományos feltérképezése, rendszerezése, melynek esszenciáját műveiben tárta a világ elé. Liszt Ferencet követve magyarként állt a világ hangversenytermeinek pódiumára, hogy zongorajátékával, kompozícióival népének értékes dallamvilágát megmutassa a közönségnek. Nincs a Földön olyan nép, melynek népzenéjéről ilyen pontos, részletes kutatómunka készült volna, mint amit Kodály Zoltánnal és munkatársaival ő készített, míg el nem hagyta hazáját. Ennek az archívumnak még ma is tart az újrafeldolgozása.

Első kompozícióiban nagy klasszikusok nyomai villannak fel. (Mozart, Beethoven, Liszt)

E korszaknak híres mondata: „Én részemről egész életemben minden téren, mindenkor és minden módon egy célt fogok szolgálni: a magyar nemzet és magyar haza javát.” Ezért kezdett utazni, felfigyelt az ősi, érintetlen magyar dallamkincsre, rögzítette azokat, s így ösztönösen visszacsengett kompozícióiban.

Évek múltán letisztul e sok hatás, és felcsendül Bartók egyéni, önálló hangvétele, mely heves ellenállást váltott ki. Dallamtalan, disszonáns, érthetetlen, zavaros – mondták műveirol. Pedig a Concerto, mely élete vége felé íródott, a legnagyobb magaslatokban juttatja művészetét.
Ma már a legismertebb művei közé sorolhatjuk.

Távozása tüntetés volt az erőszak ellen.

„Mindaddig, amíg a budapesti volt Oktogon tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről van elnevezve, akikéről jelenleg van, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet; velem kapcsolatban emléktáblát mindaddig ne helyezzenek el nyilvános helyen.” – írta végrendeletében. Hamvait a vihar elülése után az ország szeretettel fogadta. De kötelez is minket, utódokat a hozzá méltó cselekedetre.

Ki pótolhatja őt – kérdezhetjük – országunk nehezebb napjaiban? …..